A két hetes pihenő után végre elérkezett az idő, hogy bemutassam Nektek az elkészült fényképtartónkat:
Valahol ott ért véget az előző bejegyzésem, hogy hosszas fűrészelgetés és ragasztgatás követően összeállt a 9 darab hálós keret:
Úgy döntöttünk a férjemmel, hogy minden keretre ragasztunk még 2 darab 1 cm széles fenyőlécet. Ettől jobban eláll a faltól és így mutatósabb lesz. Ráadásul a csipeszeket is könnyebb a dróthálóra csíptetni.
A léceket én daraboltam méretre a a férjemtől lestett technikával. Azt azért megállapítottam, hogy van még mit gyakorolnom. Még szerencse, hogy nem látszik:
Menet közben rájöttem, hogy a keretek színe jobban megy a világos falszínhez és máshova helyeztük át a tervet. Mivel túlzsúfolni sem szerettük volna a falat, így hatra redukáltuk a keretek számát. A maradék háromnak még keressük a helyét.
Végül kétoldalas ragasztóval rögzítettük az egészet a falra. Ezt a megoldást mindenkinek ajánlom, mert ha már megunjuk, vagy máshova szeretnénk helyezni, akkor utána sem kell nézegetni a lyukakat.
Ilyen az első keret felhelyezve:
Itt már az összes:
Távolról:
Szerencsésen lezárult az a projektünk is. Jelen esetben is megállapíthatom, hogy szép dolog megálmodni valamit, de a kivitelezés általában mindig tovább tart és macerásabb a tervezetnél.
Szerintetek megérte?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.