Imádom a leveseket, a  krémleveseket meg pláne. Főleg ilyenkor télen. Van, hogy csak ezt eszem vacsorára, mert annyira jól esik a hidegből hazaérve, a kanapén betakarózva elkortyolgatni, két szelet sajtos pirítóssal. Amikor Anyukámmal telefonon beszélek, mindig megkérdezi, mit vacsoráztam, és amikor elmondom, hogy egy levest, mindig aggódva kérdezi, hogy „ És még?” Tipikus „etető” anya. :)

Legfőbb előnye, hogy szinte bármilyen zöldségből lehet készíteni, tehát takarékos ételnek is mondható. Számtalan lehetőségünk van az ízesítésére, ezáltal egy-egy apró kiegészítő felhasználásával akár nem megszokott ízvilágot tudunk varázsolni egy pillanat alatt.

Hétvégén azonban egy egyszerű, mezei fokhagyma-krémlevest kívántam. Évek óta csakis egyféleképpen vagyok hajlandó elkészíteni, valamikor találtam a neten egy receptet, saját ízlésemre alakítottam, számomra így tökéletes.

Ha ti inkább kísérletezős típusok vagytok, és szeretitek feldobni az egyszerű ételeket valami extrával, olvassátok el ezt a cikket!

Ráadásul, mivel nem egyedül töltöttem a vasárnapot, úgy gondoltam, feldobom még valamivel, ezért gyorsan sütöttem hozzá egy-egy adag cipót is, mert köztudott: a leves és a cipó nagyon jó barátok.

Hozzávalók:

Fokhagyma-krémleves:

• Körülbelül 3 dkg vaj
• 1 fej vöröshagyma
• 2 fej! (nem elírás) fokhagyma
• 1 nagy doboz tejföl
• 1 kis doboz főzőtejszín
• 1 evőkanál teljes kiőrlésű zsemlemorzsa
• körülbelül fél liter húsleves-alaplé
• ízlés szerint só, fehérbors, fekete bors, petrezselyem

Cipó:

• 60 dkg liszt (20 dkg teljes kiőrlésű zabliszt, 20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, 20 dkg finomliszt)
• 3 evőkanál olívaolaj
• 3 dkg élesztő
• 3 dl hideg víz
• 1 evőkanál sikér
• só ízlés szerint

A leveshez először feldaraboltam a vöröshagymát, nem kell túl apróra, hisz a végén úgyis turmixolni kell. Az olvasztott vajon elkezdtem lassan pirítani. Ezalatt nekiláttam a fokhagyma megtisztításának. Régebben utáltam ezt a részét, mert mire a két fej fokhagymát megpucoltam, idegrohamot kaptam. Ragadt, tapadt egy idő után, szinte ez a művelet tovább tartott, mint maga a leves elkészítése. Aztán valahol megláttam ezt a fokhagyma-pucolót:

Én elrendelném, hogy ez a cucc minden háztartásban megtalálható legyen, mert amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Csak a hengerbe tesszük a gerezdeket, megsodorjuk és hipp-hopp, volt héj, nincs héj. Én nagyon szeretem.

Feldaraboltam a fokhagymákat is, majd a vöröshagymához tettem pár percre, megszórtam a zsemlemorzsával és kicsit megpirítottam, de nem sokáig, nehogy a fokhagyma megkeseredjen.

Felöntöttem a húsleves-alaplével, hozzáöntöttem a tejfölt, tejszínt, majd az egészet összeforraltam. Nagyjából 10 perc elteltével az egészet turmixoltam, ízesítettem, így született meg maga a leves. :) Igen, ennyi az egész.

Ezután következett a cipó. Az összes hozzávalót kimérve beletettem a kenyérsütő gépembe és hagytam, hogy a dolog nehezebb részét ő végezze el helyettem. (Szokás szerint) –Fél órás programra szoktam ilyenkor állítani.- Miután bedagasztotta a tésztát, lisztezett deszkára tettem és egy órát hagytam kelni. Ezután megfeleztem a tésztát, újabb fél órát hagytam pihenni.

Közben előmelegítettem a sütőt 180 fokra, sütés előtt még kicsit igazítottam a tészták formáján és körülbelül 25-30 perc alatt szép, aranyszínűre sütöttem.

Miután letelt a sütési idő, a kis cipókat kicsit hűlni hagytam. Tálalás előtt mindkettőt megskalpoltam :) kiszedtem a belsejüket, belemertem a levest, reszeltem egy kis sajtot a tetejére, valamint meghintettem egy kis petrezselyemmel.

Egyáltalán nem egy nagy mutatvány, bárki könnyen el tudja készíteni. Én csak biztatni tudok mindenkit, hogy készítse el, mert amilyen egyszerű, pont ugyanannyira finom! :)

Boldog, jó étvágyat hozzá!