Most pedig következik a második rész, amikor is másik 6 blogger tárja fel előttünk életének egy fontos szegletét és enged bepillantást otthonába.
Ha tetszett az előző rész, akkor most sem fogsz csalódni! ;-)
A kedvenc helyem tavasztól-őszig a tetőterasz. Imádok kiülni, és ott ősszel egy forró kávé, nyáron hideg limonádé mellett írogatni, vagy csak úgy ülni és nézni a természetet. Nagyon megnyugtató.
Mivel van két kisgyerekem, nekik is ideális ez a hely, hiszen ha éppen írok rájuk látok, látom hogyan játszanak, ami még inspirál is.
Idén még paradicsomot is ültettünk itt kint, úgyhogy jövet-menet - vagy ha éppen elakadok a szövegben - mindig lecsípek egyet-egyet. A legnépszerűbb írásaim azt hiszem mind itt születtek. Egészen késő őszig használom, olyankor egy meleg takaróba burkolózva alkotok. Ide senki nem lát kintről, igazán csak magam lehetek.
Imádom a lakás minden zugát, de valahogy mégis a balkon a legkedvesebb a szívemnek. Csupán 4 négyzetméter, de mégis közelebb hozza a számomra oly fontos természetet.
Mivel az előző lakásnál nem volt erkély, a választásnál fontos szempontnak tartottam, hogy legyen legalább pár négyzetméter, ami zöld nappaliként szolgálhat. Nagy mozgásterem nem volt, de úgy alakítottam ki, hogy minden évszakban legyen rajta élet.
Télen kevés növény tartható itt, de a madáretetőhöz érkező kis szárnyasok mozgalmassá teszik. Tavasztól őszig én is sok időt töltök kint. Igazán kellemes hely a reggeli kávézgatáshoz, esti borozgatós csevegésekhez, de magányos tevékenységekhez is ideális.
Imádok ide kiülve olvasgatni, internetezni vagy éppen dolgozni. A virágok mindig feltöltenek és megnyugtatnak. Azt sajnálom, hogy a kis méret miatt állandóan kompromisszumokra kényszerülök. Gyakran kell lemondanom kedvenc növényeimről és családi reggelik vagy vacsorák sem fogyaszthatók el itt.
Ha legközelebbi lakásvásárlásra adom a fejem, biztos nem adom alább 8 négyzetméternél!
Vettünk egy házat a Felső-Mátrában, amit teljesen felújítottunk. Kicsit több, mint egy hónapja költöztünk, de vannak még hiányzó apróságok, ezért nehéz jó fotót készíteni.
Nagyon büszke vagyok magunkra, apósom, férjem és én végeztük szinte az összes munkát a házban. A leglátványosabb a fürdőszoba-felújítás lett. A téglafal nagy vágyunk volt, a nappali egy teljes falát, valamint a konyha egy részét is így díszítettük.
Az abszolút kedvenc az óriási terasz, a nap nagy részét itt töltjük. Imádom a rengeteg zöldet, ami körülvesz, a tiszta levegőt, a csendet, a madárcsiripelést és az ugrándozó, szaladgáló mókusokat. A gépen pötyögni is legjobban itt szeretek, feltett lábbal, a nap felé fordítva a testem - még akkor is, ha alig látom a monitort... :)
Sok-sok színes virágot szeretnék még és füvesítést, meg egy függőágyat. A konyhába pedig egy rusztikus mosogatót és faajtókat kovácsoltvas fogantyúkkal -
ezekre még kicsit várnom kell. De ami késik, nem múlik! :)
A hely amit nagyon szeretek otthon az nem is annyira hely inkább egy kis sarok a nappaliban. Ez a "dolgozóm". Mindig is volt külön kis helyem a hobbimhoz és a blogoláshoz, egyébhez de most, hogy végre lett olyan asztalom amire vágytam nem megyek géppel a kanapéra.
Az asztalom és a mellett lévő kis akármi (nem tudom mi lehetett eredetileg) egy szállodai lomtalanításból került hozzám elég kalandosan ugyanis 3 asztalból lett ez az egy összerakva. Így elég vegyes képet mutatott, ráadásul csúnya is volt szegényem, de jó diy blogger módjára kezelésbe vettem. A tábla ami rajta van szintén diy. A nagyobbik fiam régi napirendi tábláját vettem kezelésbe.
Már nem kupis minden, mint régen. Akkor inkább csak menekültem a saját kis sarkomból. Persze ez még nem végleges még előttünk van a felújítás, akkor lesz végleges rendezettség, de én már így is imádom.
Mindenemnek van helye. Tudok asztalnál gépelni és ha kreatívkodni támad kedvem, akkor is elférek. Végre kényelmesen írhatom a blogjaim is ami nagy előny hisz az autizmusdiy-el sok dolgom van, mert szeretném megmutatni vele, hogy hogyan készítsünk saját vizuális segédeszközöket és a sajátjaink is itt készülnek.
Egy szó, mint száz azért ez a kedvenc helyem, mert nagyban megkönnyíti a dolgom, mint blogolás, mint hobbi, mint az autizmussal kapcsolatos dolgaimmal kapcsolatban.
Szilvi - Demetria blogA Demetria blog bejegyzései már évek óta
ágyban íródnak. Ugyan Szépszemű vett nekem egy kis asztalkát, de valahogy ott nem ment az írás.
A kényelem a legfontosabb számomra ahhoz, hogy nyugodtan tudjak dolgozni a bejegyzéseimen. Így most egy hatalmas franciaágyon ülve ragadom magamhoz a klaviatúrát.
Szívesen írnám, hogy a reggeli kávémat mindig ezen a kényelmes, piros IKEA-s széken fogyasztom, de ez nem lenne teljesen igaz… iskolai hétköznapokon ugyanis rohanás és kapkodás van nálunk is, mint a legtöbb családban. Viszont hétvégente, valamint a nyári szünetben lazaság van; slow life. Kávézgatás, távolba merengés, magazin olvasgatás, gyerekekkel mese nézés, bicajozás, játszizás és pancsizás.
Ebben a székben igazán el tudok lazulni, egyrészt mert nagyon kényelmes, másrészt mert picit rugózik, ringatózik, ráadásul egész jó a kilátás: nyáron a zöldellő fák és a gyep, télen pedig a szikrázó hótakaró.
Reggelente ide süt a nap, szinte érzem, ahogy feltölti a sejtjeimet energiával. Van egy igazi kutyusunk is, Faluszépe Folti, aki gyakran megjelenik terasz küszöbén és odabújik a kezemhez egy kis simiért. Na meg pár potya falatért.
Remélem, hogy izgalmas titkokra sikerült fényt deríteni, amelyekből világosan látszik, hogy a blogger kedvenc zuga is hasonló a többi emberéhez, csak a blogger nem fél megmutatni! :D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PinkAnyu 2016.08.31. 00:18:41
diamia8 2016.09.07. 19:07:44
PinkAnyu 2016.09.07. 19:16:35