Két éve sütöttem utoljára Croissant. Fogalmam sincs, miért vártam eddig, miért felejtettem el, mennyire isteni finom.
Ráadásul idén kimaradt a kalácssütés, de úgy gondoltam, azért valamivel csak elő kellene rukkolni a családnak.
Apukám egy ideje elkezdte már mondogatni, hogy ismét süssek neki. Ő ugyanannyira kelt tészta rajongó, mint én.
Most pár napot otthon voltam a szüleimnél, úgy döntöttem, itt a remek alkalom.
Úgyhogy, majd két év után ismét isteni finom Croissant sütöttem. Azt hiszem, ez felkerül a gyakrabban készített ételek listájára
Lássuk a hozzávalókat:
70 dkg liszt
1/3 nagy pohár tejföl
2-3 kávéskanál só
2 tojás
2 dl tej
3 dkg élesztő
töltelékhez: 20 dkg vaj+ füstölt sajt (lehet sima is)
+1 tojás, amivel megkenjük
Összeállítottam a tésztát, mindent egy tálba mértem, majd az egészet alaposan összegyúrtam:
A tésztát lisztezett gyúródeszkán 30 percig pihenni hagytam, ezalatt gyönyörűen duplájára kelt.
Miután megkelt a tészta, 8 egyenlő részre vágtam, összegömbölyítettem, majd további 15 percig pihenni hagytam:
Innentől kezdve annyi dolgom volt csak, hogy a tésztákat egyesével kinyújtottam, míg mindegyikkel végeztem az elkészült tésztákat egy tálcára tettem, sütőpapírral elválasztva egymástól, nehogy összeragadjanak.
Mikor mindegyiket kinyújtottam, következett a rétegezés. A legutolsó lapot a lisztezett deszkán hagytam és egy sajtreszelő segítségével a korábban kissé lefagyasztott vajat- gondolatban 7 felé osztottam- és ráreszeltem a tésztára:
Ezután óvatosan rá a következő réteg tészta, megint vaj, megint tészta, így tovább. A legfelső tészta tetejére már nem kerül vaj. Mikor erre a halomra rákerült az utolsó réteg is, az egészet óvatosan kinyújtottam.
Ezután 16 fele vágtam, úgy, hogy szabályos háromszögeket kapjak. A végén egy kis vágást ejtettem, hozzáfogtam a tésztához a sajtot és az egészet elkezdtem feltekerni, úgy, hogy a leghosszabb részét tekerés közben folyamatosan nyújtottam:
Így kapjuk meg a szép Croissant-formákat.
Időközben a sütőt 180 fokra melegítettem és addig sütöttem, míg szép, aranyszínűek nem lettek a kis péksütemények.
Miután megsül, pár percet várjunk vele, mert ha nagyon forrón esszük, megfájdulhat a hasunk. :)
Ezt apukámnak hiába is próbáltam volna mondani, teljesen felesleges lett volna, mire a gondolat megszülethetett volna a fejemben, addigra ő már kettőt boldog mosollyal az arcán be is burkolt. :)
Bonyolultabb egyébként leírni, mint elkészíteni, másféle töltelékekkel is nyugodtan variálható.
Boldog, jó étvágyat hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.