Egy gyerkőc esetében természetes, hogy időről-időre kinövi a ruháit és ilyenkor a feleslegesség vált ruhákkal érdemes valamit kezdeni. Szerencsére ilyenkor több lehetőség is számításba is jöhet, mert a ruhák felesleges gyűjtögetése nem igazán követendő magatartás.
A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás az, ha azonos nemű kisebb testvér örökli a ruhákat. Más opció, ha barátoknak vagy unokatestvéreknek adjuk, mert minden szülőnek nagy segítség, ha nem kell komplett ruhatárat beszerezniük, amikor a csemete egy újabb növekedési fázist hagyott maga mögött.
További opcióként biztosan mindenkinek eszébe jut az adományozás. Érdemes azonban közvetlenül alapítványokhoz vagy egyházakhoz eljuttatni, hogy biztosan a rászorulók kapják meg a ruhákat. Mi a vecsési Református Egyháznak vagy a saját Védőnőnknek szoktuk elvinni, mert így biztosan jó kezekbe kerülnek.
Sokan szokták aukciós vagy egyéb interneten fellelhető, eladással foglakozó oldalakon eladni a ruhákat, de őszintén szólva mi nem szoktuk.
Vannak azonban kedvenc ruhadarabok, amelyek a kislányom vagy az én szívemhez nőttek. Ha pedig kinövi, akkor az én szívem szakad meg.... Azok a cuki grafikák és feliratok! Tudom, tudom... Most élem újra a gyerekkorom! :)
Ilyenkor mindig elkezdek gondolkodni, hogy hogyan tudnék ezeknek a daraboknak új életet adni a kreativitásomon keresztül. Így születtek pihe-puha állatos párnák (itt és itt) és babaruhák is (itt), amelyeknek nagy sikerük volt anno.
Nekem most ismét komplett ruhatárat kellett beszereznem az ovikezdésre és találtam egy nagyon cuki nyuszis hosszú ujjú pólót a válogatás során. Elraktam a saját szekrényembe és elkezdtem bőszen gondolkodni.
Másnap meg is született a "nagy ötlet", hogy a falon is jól mutatna! Egy vasárnap délután neki is estem és pikk-pakk elkészült. Már csak azt várja, hogy felkerüljön a gyerekszoba falára:
Hozzávalók:
- egy cuki kinőtt póló
- egy nagyobb képkeret
- olló
- vonalzó
- cellux
Elkészítése:
1, Vágjuk ki a mintát, de előtte azért mérjük hozzá a képkeretet:
2, Sajnos a minta miatt nekem a képkeret papír részéből is ki kellett vágnom. Csak így látszódik a felirat, ami szerintem az igazi poén a jövendőbeli képen:
3, Aztán már csak az összeillesztés van hátra, amihez én cellux segítségét vettem igénybe. Hiszen a ruhaanyag simaságához célszerű volt a papír hátuljához erősíteni. Plusz pont, hogy így nem is mozdul el a kész mű!
Szerintem nagyon jól fog mutatni a polcok alatt az új szobácskában. Szerencsére a kislányomnak is tetszik, de mindig olyan kis cuki, amikor neki alkotok valamit. :)
Ti mit szoktatok kezdeni a kinőtt ruhákkal? Van valami olyan bevált receptetek, amit esetleg nem vettem számításba?
Esteleg Ti is alkottatok már valamit a kinőtt ruhákból? Ha igen és meg is szeretnéd mutatni, akkor légyszi küldjed át a klaudia.venczelkukachotmail.hu e-mail címre. :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Viktória cfve 2016.09.25. 14:03:59
diamia8 2016.09.28. 08:11:54