Ha eljön a január, akkor mindig nekiállok új külsőt varázsolni a nappalinak és képes vagyok órák hosszat ide-oda pakolgatni a dobozokból előbányászott dolgaimat.

Ehhez a fontos művelethez az első és legfontosabb akciópontom, hogy eltávolítsuk a család többi tagját a lakásból. Egyedül a macska maradhat, de hát ő szinte egész nap alszik és nem ugat bele a dekorációba.

Erre a bevált módszerem, hogy elküldöm őket vásárolni. Furfangosan ilyenkor mindig kilométeres listát írok és a közelünkben lévő legnagyobb hipermarket felé irányítom őket. Még plusz trükk, ha más feladatokat is felírok a listára. Ezek után teljes nyugalomban állhatok neki kipakolni az összes rejtett kincsemet és utána fotózni.

Ez most sem történhetett másként és a karácsonyi dekoráció után maradt űrt "gyorsan" fel is tudtam számolni. Megpróbálom leírni a folyamatot, de ha láthatnátok, akkor tuti viccesebb lenne. Az alapfelállás az, hogy mindig egy adott tárggyal rohangálok és az legtöbbször ez akadályoz a többi dekoráció elhelyezésében, de én akkor sem rakom le. Olyan ez, mintha a legféltettebb kincsemet hurcolásznám.

Ha végre megtalálom a helyét, akkor egy másikkal kezdem ugyanezt. Néha menet közben is meggondolom magam és ilyenkor kezdődik elölről minden. A félreértések elkerülése végett én ezt nagyon élvezem. Kikapcsol és a végén úgyis meglesz mindennek a helye. :)

A dolgozósarokban idén a szavazatok alapján a színes naptár nyert. Csöppet sem bánom, hogy vidám lett, mert az utóbbi időben túl szürke lett minden. Kellenek a színek!

Az eltelt idő közben a Sinkanszen vonat párra lelt és most már ketten figyelik az első polcról az eseményeket:

A másik oldalon eközben a régóta várt "kezem" hozta meg a változást. Bele is került a neki szánt üvegburába és természetesen készítettem egy képet "úgy" is. Aki nem hiszi, az Instagrammon meglesheti. A blogon azonban igyekszem a kultúrlény oldalamat hozni, de itt sem mindig sikerült. Valahogy a normális távol áll tőlem... (mondjuk, szerintem uncsi is.....)

Ugye, hogy az édesburgonya pontosan olyan színű, mint az idei év színe, a lombzöld?

A rengeteg képkeretbe pedig majd belekerülnek a kiválasztott képeim... egyszer.... addig pedig maradnak benne az eredetiek.... Így legalább nem egyszerre lett meg minden és mindig marad kis dolog örülni! :)

Jövő héten pedig megmutatok még 2 újdonságot, amit beszereztem a nappaliba. Annyit elárulhatok, hogy mindkettőt imádom!