Lassan 5 éve írom a blogot és ez idő alatt rengeteg pozitív dolgot hozott az életembe. Az egyik ilyen Judit barátsága, amely az én String polc utáni sóvárgásommal kezdődött, vagyis inkább Judit kedvességével. Ugyanis ajánlott fel nekem ajándékként egyet a gyűjteményéből, ami azóta a dolgozósarkok éke lett. Köztünk pedig az azóta eltelt idő alatt igazi barátság alakult ki.

Nemrégiben pedig én leptem meg egy virágtartóval és ennek a történetét olvashatjátok most a blogon Judit tollából egy vendégposzt keretein belül . :)

A Scandinavian point nevű Facebook oldalamat több, mint egy éve hoztam létre, azzal a céllal, hogy a lakásom dekorálásáról, átalakításáról készült fotóimat megosszam másokkal. Nekem ez hobbi, élvezem és kikapcsol.

Amikor Dia megkérdezte, hogy volna-e kedvem vendégposztot írni az oldalára, igent mondtam, bár akkor még fogalmam sem volt, hogyan és miről fogok írni. Pár nap múlva beugrott, hogy nincs is kézenfekvőbb, mint a közelmúltban elkészült dolgozósarokról, hiszen fázisfotók eleve készültek, mert terveztem megmutatni Nektek lépésről-lépésre a "nagy mű születését". Most úgy beszélek róla, mintha valami híres festmény született volna! :) Nos, kétségtelen, festés az volt benne… :)

Már hónapok óta tervezgettem a dolgozósarkomat, kerestem a nekem tetsző megoldást. Szóba jött IKEA íróasztal, valamint String típusú polcrendszer megalkotása. Idén áprilisban viszont eldőlt, hogy melyik irány lesz, mivel Diától kaptam 1 pár 2 méteres String típusú polcvázat, ő ugyanis mégsem használta fel kislánya, Hédi íróasztalához.

Nagy örömmel elfogadtam és annyira boldog voltam. Rögvest azt tervezgettem, hogy milyen lesz, kell-e alá szőnyeg, milyen széket teszek hozzá, milyen lámpa lesz rajta, mivel fogom dekorálni, stb. Bár ez utóbbi elég sűrűn fog változni! :)

Megkértem az asztalost, aki nálam a konyhát készítette, hogy vágjon bele polcokat és egy asztallapot, majd mutattam neki egy fotót, hogy én bizony a polcokat olyan kampókkal szeretném rátenni a vázra, mint ahogyan az eredetin van. - Persze, menni fog, legyártatom a lakatossal! - mondta. Szuper :)

A dolgozósarkot fehérben képzeltem el, így a fekete polcvázakat átfestettem. Panellakás lévén a fürdőszobában találtam erre alkalmas helyet, ahol volt egy szög az ajtófélfában, így arra ráakasztottam a vázat és kényelmesen festhettem.

Festés előtt a vázakon csiszolópapírral végigmentem, majd vizesbázisú zománcfestékkel 2-3 rétegben ecsettel átkentem. Teljesen jó fedést adott.

Közben azon agyaltam, hogy milyen jó lenne, ha egy egész falnyi lenne ez a polcrendszer, s akkor jutott eszembe, hogy van még ilyen vaspolcom, csak kisebb, de a polcrendszer kialakításához tökéletes lesz, úgyhogy azt is előkaptam és lekentem fehérre.

Időközben azt is eldöntöttem, hogy bár a fehér Eames szék replikám ugyan teljesen jól passzol a polchoz, mégis valami ütősebbet szeretnék, ami sötétebb, jól kiemeli a polcot és viszont, pl. egy szép régi Thonet szék tuti lenne.

El is kezdtem keresgélni a neten több-kevesebb sikerrel. Valamelyik nap éppen Ancsával (Merci-Ancsa dekor) váltottunk pár szót és újságoltam neki a tervemet. Ekkor mondta, hogy neki van egy, amit nem használ és ide tökéletes lenne. Azt hittem rosszul hallok, persze jó értelemben :) Baromira örültem neki!

Az a gondolatom támadt, hogy ebben az egész dolgozósarok projektben az apró bosszúságok mellett azért beigazolódott, hogy milyen jófej és jószívű emberek vesznek körül!

Június közepére elkészült a dolgozósarkom, ami funkciójában tökéletes, takarítani könnyű, szellős, mutatós, dekorálható. Épp, amilyet elképzeltem! Imádom! :)

Szerintem a legjobb helyre került a virágtartó, amelyet eredetileg én a Hédi szobájába képzeltem. Egyszerűen olyan lett, mint az igazi! Ezért érdemes a kidobásra ítélt tárgyaknak új esélyt adni! ;-)