Világ életemben szerettem a szobanövényeket és odaadóan igyekeztem gondoskodni védenceimről. Azonban ez nem azt jelenti, hogy sikeres is vagyok ezen a téren. 

Ha pedig igazán őszinte akarok lenni magammal, akkor talán a sorozatgyilkos lenne a legtalálóbb megnevezés. Vannak ugyanis olyan időszakok, amelyek kihalási hullámhoz hasonlatosak. Ilyenkor sorra távoznak el kedvenceim és legtöbbször minden előjel nélkül. 

Pedig az évek alatt rájöttem, hogy én a túlöntözők táborába tartozom. Ezért tudatosan változtattam az öntözési szokásaimon: csak heti egyszer locsolok és olyan kannával, aminek hosszú és nagyon vékony a kiöntője. Ezzel elértem, hogy most már nem a rothadás okozza a legtöbb pusztulást.

A kaktuszokért és pozsgás barátaikért gyerekkorom óta különös rajongással bírok. Azonban mindig kipusztultak és legtöbbször a téli időszakban. 

Egészen addig, amíg véletlenül elolvastam, hogy télen szinte alig kell őket locsolni. Elég havonta vagy még kevesebbszer és akkor is minimálisan. Azóta sikeresen átvészeltek velem egy téli időszakot és még egyik sem indult rothadásnak. Ez a csodaszép példány még egy minit is hozott a nagyok között:

A karéjos levélkaktuszom is megörvendeztetett rengeteg új hajtással:

Ezt a nagyot pedig az utolsó pillanatban sikerült megmentenem a biztos haláltól, aminek a jeleit a tetején hordozza azóta is. Most már jól van, mert hozott hajtásokat is:

A legviccesebb az a kaktusz, amely valahogyan kikelt a kertünkben és ősszel beköltöztettem. A kislányom szobájában, az ablakpárkánon lakik és hatalmasat nőtt egy tél alatt. Még nem sikerült a fajtáját beazonosítani, mert még túl pici hozzá:

Az utóbbi időben átgondoltam azt is, hogy milyen fajtákat érdemes tartanom. Szomorúan elengedtem a különleges fajtákat, a nagyon kényesnek mondott szépségeket és még a pénzlevelű pileát is. 

Inkább kerestem az igénytelen fajtákból különlegesebb változatokat, mert most már szerencsére kaphatóak. Ilyen az anyósnyelv, a futós philodendron, a szobai futóka és zöldike:

Ez a legénypálma már évek óta szépen növekedik nálunk, mert nem öntözöm túl és nem akarom átültetni nagyobb cserépbe. Ugyanis pont azt szereti, ha már szinte szétfeszíti a cserepet... Ki gondolta volna?

Természetesen szoktam ajándékba is kapni növénykéket vagy néha azért még mindig elcsábulok. Ilyenkor pedig igyekszem mindent megtenni, hogy legalább pár hónapot kihúzzanak nálunk. Ráadásul Zokni is előszeretettel dézsmálja meg bizonyos fajták leveleit...

Várom más szobanövénygyilkos jelentkezését, de további tippeket, tanácsokat is szívesen veszek! ;-)

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni a következő lakberendezési inspirációról, kreatív alkotásról vagy gasztronómiai utazásról, akkor kövess minket a Saját Otthon Projekt Facebook oldalán is, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz.

Érdemes minket Instagram-on is követni, mert itt rengeteg olyan képet osztunk meg a bloggal kapcsolatosan, amelyek egy-egy bejegyzésbe már nem férnének bele.