Családom nőtagjai  híresek a csodálatos szobanövényeikről és zöldellő otthonukról. Náluk az orchideák is folyamatosan, egész évben virágoznak, minden új hajtást hoz és még sorolhatnám. Egyetlen egy  személy kivétel ez alól: természetesen én...

Nálam ugyanakkor egészen más a helyzet:

• az orchideák csak egyszer virágzanak, mert utána elpusztulnak és a virágzás sem tart több hónapon át
• a kála általában 1 hónapot bír nálam
• a negatív rekorder a legutóbb várásolt páfrányom volt a maga 2 hetével

Ne gondoljátok, hogy nem foglalkozok velük, nem fordulok feléjük kellő szeretettel! Csak úgy érzem, hogy ez az érzés nem kölcsönös. Ismeritek amúgy szobanövény című gyerekdalt? Olyan egyszerűnek tűnik a tartásuk, ha meghallgatjuk....

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=9aYvwprgVV4[/embed]

Most már nem is kísérletezem a kényesebb fajtákkal, maradok a pozsgásoknál, kaktuszoknál, anyósnyelvnél és a flamingó virágnál. Ezek a fajták ugyanis eddig még soha sem hagytak cserben.

Legújabb szerezményemet a Fatermetű Kövirózsacserjét még azelőtt soha sehol nem láttam. Bővebben Botanikaland oldalán olvashattok róla:

http://www.botanikaland.hu/aeonium-arboreum/fatermetu-kovirozsacserje/

Még kaspót kell neki találnom, mert a piros színt nem nagyon kedvelem és nem is igazán illik hozzánk:

Eredetileg Kanári szigetekről származik és nagyon hasonlít a már a blogon is mutatott télálló kövirózsa fajtákra:

Ezen kívül kaptam anyukámtól még egy kis pozsgást. Ez sem igényel különösebb gondozást és remélhetőleg hamar nagyra nő az ablakban:

Az Anyósnyelv pedig már 3 éves lesz és ezzel most ő a rekorder:

Nálatok bírják a növények?