Amikor augusztus elején kipattant az ötlet a fejemből, akkor még nem gondoltam volna, hogy ilyen sok blogger jelentkezik a felhívásomra.
Hiszen otthonunk a személyes terünk és legtöbbünk nem szívesen mutatja meg nagyközönség előtt.
A Cafeblogos bloggereket azonban más fából faragták és a mostani részben szereplő 4 bloggerrel együtt, összesen 15-en mutatták legkedvesebb sarkukat otthonaikban.
Köszönöm mindegyiküknek, hogy ilyen lelkesek voltak! Szuper kis közösségi megmozdulás született belőle! :) /Az előző részeket itt találjátok: 1. rész, 2. rész/
Anikó - A napfény illata blog
A kedvenc helyem a lakásban: a gázcső. :)
Mielőtt végképp bolondnak néztek, hadd kezdjem az elején. Mikor először megnéztük a jelenlegi lakásunkat nem láttam mást, csak csőtengert. Óriási vastag fűtéscsövek kígyóztak a plafonon, gázcső az előszobában, a konyhában, meg még ki tudja hol. A szomszéd gázcsöve is nálunk húzódik, szóval igazi energia-nagyhatalomnak érezhettük magunkat. (Egyébként még most is úgy vagyunk, mint Oroszország, ha akarom/nám, elzárom a gázt, és kész, nesze neked jó szomszédság).
Maga a lakás igazi kézműves munka, - olyan, mint az IKEA szájjal fújt üvegvázái -, girbe-gurba falakkal és falsíkokkal, nincs belőle ugyanilyen sehol a világon.
De ugye, mi szeretjük az egyedi dolgokat, így aztán belevágtunk az átalakításába: a csövekre, plafonra gipszkarton került: kevesebb cső, egyre kisebb lakás. (Mi lesz ebből a gerendából, édesapám? Gyufa!)
Szerintem a gipszkarton gyártó cég abban az évben extra eladást könyvelhetett el, és ha rajtunk múlik, még nyertek volna kicsit, de nem rajtunk múlott, mert közben kiderült: a gázcsöveket nem lehet betakarni. Halk sikoly, nincs mit tenni, kész lett a lakás, csinos gázcsövekkel. Földgázkészlet ide, nagyhatalom oda, nagyon utáltam.
Aztán egy isteni sugallatra a csövek egy része alá könyvespolc került: a könyvek szépen leplezték a fémcsatornát.
Így könyvtárrá alakult az előszoba, a korábbi konyha is. A maradék részekre pedig a gyógynövényeimet, fűszernövényeimet aggattam: tökéletesen száradtak, és ha a gázcsövek alá állunk, csodás illatorgiában van részünk. Karácsonykor mehet rá majd fagyöngy is! :)
Azt hiszem az lenne a jó, ha az egész lakás a kedvencem lenne! Nem áll messze tőle a jelenlegi, de még vannak hiányosságai. Leginkább olyanok, amelyeken most nincs lehetőség változtatni. Amin azonban lehetett, azon változtattunk, és be is lopta magát a szívembe, szívünkbe.
Imádom a közös reggeliket a férjemmel az ebédlőnkben. Csak azért kelünk fel egy fél órával korábban, hogy ott üljünk, kávézzunk, együnk egy pirítóst, átnézzük az újságokat, s beszélgessünk. Itt dől el a nap nekem! Kinézek az ablakon a székemen ülve és az óriási gesztenyefa megüzeni a napot. Minden évszakban szeretem, de nyáron, amikor már a kis asztal és pad kikerül alá, akkor az az igazi. Ezek nélkül nem indulna jól a napom.
Miután itthon dolgozom, s ez a munka az írás, ezért szükségem volt a helyre, ahol kényelmesen, nyugodtan írhatok. Nappalink ablaka előtt találtam rá az íróasztalom helyére, itt mindig világos van, ha kinézek, akkor a templomtorony üdvözöl. Az asztal egy egyszerű IKEA szerzemény, de annyira csodás alakúak a lábai, hogy rögtön beleszerettem az áruházban. A szék pedig nem volt kérdés, hiszen ez illik egy írói tevékenységhez. A felbukkanó sárga és fehér pedig lágyítja a sötétbarna komorságát és fokozza eleganciáját véleményem szerint.
S amikor eljön az este, akkor már csak itt, az ülőgarnitúránkon érzem igazán jól magam. Itt isszuk meg a délutáni kávét és itt folynak az esti beszélgetések. A fénypont pedig az estében, amikor behúzódom a sarkába, férjem mellém dől és elkezdünk egy filmet nézni. A nyugalom szigete!
Amikor kiválasztottuk ezt a kanapét, akkor az volt az első, hogy elhelyezkedtünk a filmnézős pozícióban rajta és ott üldögéltünk az áruházban vagy egy fél órát. Az eladót meg kellett kérni, hogy kicsit hagyjon békén bennünket, s ne darálja folyamatosan ennek az anyagnak, ennek a formának az előnyeit, mert itt most úgyis ez a fél óra fog dönteni. Merész a színe, tudom, de már nem bánom a bátorságunkat. A lakásban a legnagyobb kedvencem az ülőgarnitúra melletti sokszögletű talapzattal rendelkező francia asztalka. Igazi modern, design darab. Egészen véletlenül találtam rá egy internetes weboldalon, s alig 3-4 nap alatt ide is ért Franciaországból. Egy jelenség, nem tudok betelni vele.
Zola: Hölgyek öröme (végre sikerült beszereznem, kedvenc íróm..)
Wittlin: Izabella (imádom a történelmi regényeket!)
Ennyit az én kedvenc helyemről. (és innét még a tv-t is láthatom.. :D
Remélem, hogy Ti is annyira élveztétek ezt a 3 részes kirándulást, mint én. Igazán különleges bloggereket ismerhettünk meg az otthonukon keresztül! :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PinkAnyu 2016.09.12. 10:16:20
diamia8 2016.09.13. 10:00:36