Ha egy sorozat beindul, akkor nem lehet megállni! Hiszen sorra érkeznek a bloggerektől a lakásaikról készült izgalmas elbeszélések és hozzájuk a szemléltető képek.
Ma két blogger otthonába kukkantunk be, tartsatok velem most is!
Judit, Kétpöttöm blog
Amiért anno ezt lakást vettük meg az első gyereket várva az a csend és nyugalom volt, hogy nincsenek közel más társasházak, zöldre látunk minden irányban és a nagy 'közösségi' tér.
A kedvencem a 40 nm-s nappali, amit mióta gyerekeink vannak maximálisan ki tudunk használni. Leginkább egy óriási játszótérre hasonlít, de remekül elfér benne a nagy család és a barátok is, ha átjönnek többen.
Mivel mindig van rajta alakítgatnivaló és nem is lennek nő, ha nem változtatnék rajta folyamatosan (új huzat a fotelekre, máshova kerüljön egy-egy kisbútor stb.) , ezért inkább az apró részletek tetszenek.
A nappaliban a gyerek olvasósarok, ami télen igazan klassz, amikor megy a fűtés és jól esik neki dőlni a meleg párnáknak.
A nappaliban nagy szerelem a gipszkarton polc, ami este igazan hangulatos, ha a spotlámpákat bekapcsoljuk.
Szeretem a teraszt, ami bar csak 8 nm, de nekem vidéki lányként óriási kincs, bár nehéz túlélő növényeket találni egy déli fekvésű teraszra, mióta sivatagi nyarak vannak. Nyáron, amikor a gyerekek alszanak, jól esik kiülni a teraszra egy limonádéval és beszélgetni, olvasni egy kicsit.
Örülök, hogy sikerült normális előszobát csinálnunk, pedig úgy nézett ki, hogy semmi és sehogy nem fog elfeni benne.
Lauren, Lauren's Vouge blog
Mivel még a szüleimmel élek, sajnos nem sikerült kialakítanom egy bizonyos sarkot és a szobám is elég kicsi hozzá, így én általában beülök a kedvenc kávézómba és itt születnek a bejegyzések. Legtöbbször itt is tanulok, de arra kevesebbszer jut sor.
Ha emberekkel vagyok körülvéve, és hangzavar van, akkor tudok kikapcsolni és ekkor születnek a legjobb posztok. Szeretem látni, hogy milyen sokszínűek is vagyunk.
Majd ha később lesz egy saját lakásom, házam, akkor mindenképpen szeretnék egy kis kényelmes fotellel, pokróccal ellátott kis zugot, ahová elvonulhatok írni és ahol kiélhetem a kreativitásomat, viszont sajnos ez nálam nem valósulhatott meg, ugyanis még tanulok.
Remélem, hogy a mai kirándulás is érdekes volt. Ha szeretnétek csatlakozni, akkor a klaudia.venczelkukachotmail.hu-ra várom a leveleiteket. ;-)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.