Valahogy mindig is macskás voltam, persze minden állatot szeretek, de a cicáknak nincs párjuk. Ők igazi egyéniségek, akik nélkül lehet élni, de tényleg nem érdemes!

Mégis az utóbbi 5 évet kénytelen voltam doromboló kispajtás nélkül tölteni. A Férjem ugyanis a családi házhoz kötötte a Zokni cica jövetelét… Így Hédivel szépen várakoztunk, várakoztunk, de legalább már a jövőbeni cicánk neve biztos volt, mert a kislányom már 2 és fél éve kitalálta.

Egyszer a Férjem mégis meggondoltam magát, teljesen váratlanul és hamarosan egy picinyke szőrgombolyag költözött otthonunkba. Ugye, hogy milyen kis ijedt ábrázattal ücsörög a junior Panton széken? 

Legbelül nagyon féltem, hogy ezennel vége a lakberendezési mániámnak, kopár polcokat, full minimalista dizájnt és leamortizált kanapét vizionáltam. Éppen ezért a függönyöket még Zokni érkezése előtt lecseréltem… Máig áldom az eszemet, mert az újakat nem picit amortizálta le! 

Meglepő módon azonban valahogy mégsem olyan kártékony macskusz Zokni, mint vártunk. A dekorációt nagy ívben kerüli, pedig az nálunk aztán tényleg van!

Még a karácsonyfára is csak egyszer mászott fel, de szerencsére nem döntötte fel és a díszekkel sem játszott. Hihetetlen, ugye?

Egy dologról azonban le kellett mondanom és azok a növények. Legalább is a nagy részükről, mert a képes volt a tulipánokat fejestül eltüntetni. Nem is tudom, hogy hány csokor tulipán tűnt el a gyomrocskájában… Tényleg igazságtalan az élet, mert hát ugye a tulipán köztudottan a kedvencem. 

Sok cserepes virágunk is a telhetetlen bendőben végezte, még szerencse hogy nem kapott mérgezést!

A mérgezésről jut eszembe, hogy egyszer mégis pórul járt a kis cicus. Egyik este ugyanis egy elfelejtett gyógynövényes teafiltert szépen bekebelezett az éjszaka folyamán. Már reggel picit rosszul volt, de akkor még nem gondoltunk rosszra. Gondoltam, hogy csak egy pici hasmenés és szépen elmentünk dolgozni, mint minden reggel.

Hazajöttünk és akkor jött a feketeleves! Szegény az egész nappalin nyomott hagyott, amire sikeresen elérte a WC-jét. Oldala teljesen be volt esve, szomorúan nyávogott, de azért estére csak összeszedte magát és még egy kis száraz eledelt belakmározott. Arra valahogy kínosan ügyelt, hogy a szőnyegeknek ne essen bántódásuk.

Másnapra teljesen helyrejött. Természetesen mi tanultunk a leckéből és semmit sem szabad előhagyni, mert a kis “okos” megeszi. 

Összességében tehát kijelenthetem, hogy egy macska nem feltétlenül jelenti az addigi szép otthonunk végét. Egyszerűen csak macskabaráttá kell tenni és figyelni kell, hogy milyen hóbortja van a kedvencünknek, hogy azokat a dolgokat száműzzük a lakásból. 

Ha pedig nem szeretjük a macskaszőrt vagy csak allergiásak vagyunk rá, akkor szinte naponta kell porszívózni. Ez történt az én esetemben is, mert azalatt az 5 év alatt, amíg nem volt macskám, allergiás lettem a macskaszőrre… (Tudom, velem mindig ilyen lehetetlennek tűnő és fura dolgok történnek.)

Kíváncsi lennék azért, hogy csak nekünk van szerencsénk vagy máshol sem okoz maradandó károkat egy kismacska…

 A képek mind-mind sajátjaim, a művésznő engedelmével publikáltam. Imád szerepelni és elég fotogén. :)

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni a következő lakberendezési inspirációról, kreatív alkotásról vagy gasztronómiai utazásról, akkor kövess minket a Saját Otthon Projekt Facebook oldalán is, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz.

Érdemes minket Istagramon is követni, mert itt rengeteg olyan képet osztunk meg a bloggal kapcsolatosan, amelyek egy-egy bejegyzésbe már nem férnének bele.