Lassan egy éve már, hogy fény derült arra, hogy az én életemben is jelen van az inzulinrezisztencia.  

Emlékszem, mikor kiderült, fogalmam sem volt róla, hogy mit is jelent pontosan, mennyiben befolyásolja az életemet. Nyilván pánikoltam először, aztán két hétig folyamatosan. Tudtam, hogy a család is kikészül majd, mindig, mindent túlaggódnak. (Mert cukik, mit lehet tenni) Így is lett. 

Először is, azt kellett megértenem, hogy nem, ez nem a világvége, ez egy gyógyítható jelenség. Nem vagyok cukorbeteg, viszont, ha nem figyelek, az lehetek.

Sok cikket elolvastam, hogy megértsem, pontosan, mi is ez az egész, miről fog szólni. Ahogy egyre jobban beleástam a dolgokba, eljutottam a 160 grammos diétáig.

Na, itt jött az újabb pofánvágás: Mi van? Mit akarnak ezek tőlem? Nem értettem.

Aztán rájöttem, valószínűleg nem a legjobb oldalt olvastam el elsőre. Összezavartak. Nem kicsit, nagyon.

A legelső segítségem Dia volt, aki mondta, hogy keressem meg Izát. Szerintem, senkinek nem kell bemutatni, ő írja a 160gramm blogot.  

Úgy alakult, hogy nemsokkal később megismerkedtünk egy blogger-találkozó keretein belül. Ott is már elkezdte a kiokosításomat a betegséggel és a diétával kapcsolatban.

Mielőtt azt gondolnátok, nem fogok áttérni arra, hogy inzulinrezisztenciával foglalkozzam, nem fogok okosságokat mondani, arra elsősorban Izát tudom javasolni.

Csupán annyi volt a tervem, hogy egy cikkben összefoglalom, én honnan tanultam el az alapokat, milyen szakácskönyvekből tájékozódtam, milyen gasztro-blogokat olvasok.  Hátha, valakinek épp erre van szüksége ahhoz, hogy el tudjon indulni ezen a rögös, de nem végeláthatatlan úton. :)

Az első "nagy löket" Izától érkezett, ő ajánlotta ugyanis Török Eszter dietetikust. Fel is vettem vele a kapcsolatot, időpontot egyeztettünk. Szerencsére, mire mentem hozzá, már tudtam, honnan érdemes tájékozódni- így viszonylag tisztába kerültem az alapokkal. De ha nem olvastam volna mindennek utána, akkor sem lett volna semmi gond, Eszter ugyanis a legnagyobb szakértelemmel segített nekem, tekintve, hogy ő is inzulinrezisztens.

Sok mindent azért rendbe tett a fejemben ezzel kapcsolatban és ami fontos, olyan termékek zacskóit, csomagolóanyagait gyűjtögeti a kis rejtélyes fiókjában, melyekkel remek példákat tudott hozni pro és kontra termékbemutatóval egybekötve.

Megtanultam, hogyha vásárolok, mi az, amire figyelnem kell. Hogy az elsődleges összetevőnek teljes kiőrlésűnek kell lennie, mert ami az elsődleges, maga a termék azt tartalmazza legnagyobb százalékban. Sőt, azóta már ezt apukámnak is megtanítottam, szóval, ha megyek haza, akkor mindig így vásárol. (Egyemmeg! ) 

Tehát, az alap oktatást megkaptam és még a helyszínen meg is vásároltam Eszter "Viszlát cukor és fehér liszt" című könyvét:

Étkezésekre, grammokra van benne minden lebontva, mikor, miből, mennyit ehetünk. Szóval, első körben, bátran és nyugodt szívvel tudom ajánlani, mert ha az alap nincs meg, akkor mondhatni, veszett fejsze nyele.

Egy idő után kezdtem úgy érezni, hogy egyre inkább magabiztosabb vagyok, a méréseket, alapanyagokat illetően, elkezdtem más könyveket és oldalakat keresni, kutatni. Ekkor bukkantam rá Vrábel Krisztina Dolce vita blog-jára, onnan pedig egyenes út vezetett a könyvei megvásárlásához:

Egyszerű, könnyen érthető receptek, az alapanyagok beszerzéséhez nem kell rongyosra járnunk a lábunkat, egyszerűen, nagyszerű. :) Sok hasznos tanács, itt is étkezésekre lebontva.

Egy idő után kezdtem érezni, hogy unom a boltban megvásárolható kenyereket, mindig csak ugyanaz. A kelt tészta imádatom nem titok, így találtam rá a a Nikk New Life blogra, ahol fantasztikus recepteket találhatunk különböző péksüteményekre (természetesen nem csak arra, mindenre). Hónapokon keresztül sütöttem folyamatosan a túrós zsemléit. Mennyei. :)

Valamint mindenképpen szeretném megemlíteni Kata oldalát, a Recept Guru blogot, ahol szintén fantasztikus recepteket találhatunk, melyek Ir barátok, teljes mértékben. A süteményei miatt állandóan tiszta nyál a monitorom! :D Volt szerencsém őt is megismerni korábban, azóta is jó kapcsolatot ápolunk és hamarosan újra találkozunk majd... Legalábbis, ajánlom neki!  ;)

Még egy blog van, amit mindenképpen szeretnék kiemelni, ez pedig a Tipikus Flammeres blog, amely szintén jobbnál jobb recepteket tartalmaz, érdemes végigböngészni az oldalt, én nagyon sok receptet elkészítettem már innen és sosem csalódtam.

Egyelőre ezeket szerettem volna bemutatni Nektek, fontosnak tartom, hogy minél több emberhez eljusson. Leginkább azért, mert engem például iszonyatosan fel tud az bosszantani, hogy rengeteg orvos a mai napig nem ismeri el, hogy sajnos, az inzulinrezisztencia egy létező betegség/jelenség.

Nőket, férfiakat, esetenként sajnos gyerekeket is érint és azt gondolom, igenis komolyan kell venni, főleg, ha időben észreveszik, ezáltal akár megelőzhetjük, hogy később cukorbetegség alakuljon ki.

Ha ezt a szempontot nézzük, lehet, hogy nem véletlen, hogy sok orvos nem ismeri el, hisz tudjuk, a gyógyszeripar a legnagyobb biznisz a világon, ha megelőzzük a cukorbetegséget, vagy legalábbis kialakulását sikerül minél későbbre kitolni, ki fogja megvenni a gyógyszereket, ugye?

Mindegy, ez már lehet, hogy csak megint egy általam gyártott összeesküvés-elmélet, de javaslom, ha kicsit is felmerül benned az Ir gyanú, mi veszíteni valód van azzal, ha kivizsgáltatod magad? Semmi, ugye? Naugye! 

A sportról se feledkezzünk meg, fontos, hogy mindenki a magának megfelelő mozgást válassza ahhoz, hogy minél jobb eredményt tudjon elérni a betegség javításában. 

Végül, az általam elért eredmény, ami, ha már csak két emberre motiváló hatással van, nekem már megérte. Kezdetben 74 kg voltam.

Borzalmas leírni, de mára már vállalom és büszke vagyok. Odafigyelés, alapanyag-változtatás (sport, jó ebben még fejlődnöm kell, hogy rendszeres legyen) jelenleg a mérleg 56 kg-ot mutat. Lesz ez jobb is, mert folytatom, komolyan megéri. Én örülök, hogy nálam kiderült. 

Remélem, valamelyest tudtam segíteni az indulásban, még annyi mindent tudnék írni, úgyhogy lehet, hogy még egy cikk erejéig lesz egy folytatás. De ahogy mondtam, a fő vonalam nem fog változni, az maradjon a  szakembereknél.

A képek forrásait rájuk pöttyintve találjátok!